|
2017-08-23 15:39:48, szerda
|
| |
| |
A túlcsorduló pohár
,,Nagy az Úr és igen dicséretes... Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez... Az Úrnak minden útja igaz... Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez... Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik... Az Úr dicséretét hirdeti ajkam" (a 145. zsoltárból; Újford.).
Ahogyan múlik az év, úgy árad túl a szívem. Hogyan adjak hangot az öröm és a hála mindennapi jeleinek? Hálát adok minden szentért, akinek az élete megmutatta, mit jelent az, ha valaki keresztyén. Dr. May Powell, egy nem mindennapi angol hölgy 95 éves korában halt meg. 1924-ben, Indiában Amy Carmichael társa lett a munkában, segített az orvosi szolgálat kiépítésében, majd amikor Amy megsérült, a dohnavuri Közösség vezetésében is társa lett. Amy 1951-ben bekövetkezett halála után a vezetés felelőssége Dr. Powell vállára nehezedett. Végül visszatért Angliába, hogy két nővéréről gondoskodjon. Haláluk után tovább szolgálta szeretett Urát, és mindig rendelkezésére állt azoknak, akiknek imáira és tanácsára volt szükségük. 1983-ban meglátogattam Angliában, amikor Amy Carmichael életrajzán (Lehetőség a halálra - A Chance to Die) dolgoztam. Telefonon részletes felvilágosítást kaptam tőle, milyen vonattal jöjjek, hol üljek taxiba, és hogyan találom meg azt a villát, amelyben lakott. Az ajtóban egy nagyon pici és nagyon egyenes tartású idős hölgy várt, nagyon vidám és közvetlen volt. Hirtelen az egyik öreg hölgy jutott eszembe az Öreglányok-ból (de csak a külseje miatt)!
-Hát te vagy Elisabeth! Tessék, lépj beljebb! Tudod, mi az a kló? (Tudtam - vécét jelent). Igen, itt a kló. Itt van a szobád. Tea a lépcső tetején húsz perc múlva. - És tele életerővel már fel is kapaszkodott a lépcsőn. Szobája nem sokkal volt nagyobb egy cellánál. Egy szűk priccs, egy kis asztal, rajta teáskanna, csészék és sütemény, minden készen egy szép tiszta abroszon; két szék. A falon kis könyvespolc. A könyvek fele Amy Carmichael műve. Jegyzetfüzetemet a kezem ügyében helyeztem el.
-Mit szeretnél tudni? - kérdezte. Közel sem maradt idő minden kérdésemre, de tudtam, hogy azokban az órákban egy nagyon nagy emberrel, Isten egyik elrejtett óriási emberével lehettem együtt. Az ő erejét nem lehet megmagyarázni személyiséggel vagy öröklődéssel, hanem az Úrban rejlik, aki kőszikla, erősség és hatalom, aki ,,az egyetlen igaz világosság a félelmetes sötétségben", akinek távoli diadaléneke időnként a fülünkig hatol, új bátorságot önt szívünkbe, és erőssé teszi karunkat. Hála legyen Istennek szeretetének ezekért az eleven lángjaiért.
De említhetem a szüleimet is, akik ma már szintén az Úrnál vannak, de akikkel, úgy érzem, újra együtt éltem az elmúlt évben, mert egy olyan könyvön dolgoztam, ami a keresztyén család építéséről szól. Aprólékosan végigböngésztem a leveleiket és a naplóikat, újra elolvastam azt az önéletrajzot, amelyet anyánk írt nekünk, gyerekeinek, képek fölé görnyedtem, kutattam az emlékezetemben és testvéreim emlékezetében, és közben gyakran szünetet tartottam, hogy elmondhassam: - Köszönöm, Uram, hogy ilyen szülőket és ilyen szülői házat adtál nekünk. - Komolyan tudatára ébredtem a ránk nehezedő felelősség súlyának, mert ,,akinek sok adatott, attól sokat kívánnak".
Apám szerkesztő volt, egész életét azzal töltötte, hogy más emberek írásait olvassa, és sohasem gondolt arra, hogy könyvet írjon. Rövid cikkeiből három kötet jelent meg könyv alakban, az egyik a Minden reggel új (Every Morning New) címet kapta (a Zondervan adta ki 1969-ben, és mára már elfogyott). A címadó írás a hálaadás megéléséről szól, és egy pillantást vethetünk benne arra az emberre, aki az apám volt. Azt hiszem, megértjük belőle, miért vagyok hálás apámért:
,,A természetesnek vett áldásokról gyakran megfeledkezünk, mennyei Atyánk azonban napról napra gondoskodik rólunk" (Zsolt 68,19). Gondoljunk néhány olyan közönséges dologra, amelyek valójában csodák:
-a tüdő bonyolult, finom mechanizmusára, amely percenként tizennyolcszor vagy hússzor kitartóan és csendben szívja be a friss levegőt;
-a fáradhatatlan szívre, amely nagy mennyiségben szivattyúzza a tiszta vért a véredények útvesztőjén át;
-az állandó testhőmérsékletre, amely, ha nincs semmi baj, nem egészen egy fokot változik;
-a levegő hőmérséklete, amely, bár nagyon változó, de sohasem annyira, hogy elpusztítsa az emberi vagy állati életet;
-a nap és az éjszaka, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél megszokott váltakozására, hogy kevés kivétellel, az ember előre tervezhessen;
-a táplálék nagy változatosságára, amely a gazdaságból, a mezőről, az erdőből és a tengerből jön, hogy kielégítse különféle vágyainkat és fizikai szükségleteinket;
-minden nap szépségére - a hajnalcsillag és a napfelkelte egyre növekvő fényére, a délután fehér felhőire, a békés naplemente lágy árnyalataira és a csillagos ég ragyogására;
-a hajnali madárdal szimfóniájára, a veréb dallamtalan füttyétől kezdve a cinke dallamos elragadtatásáig, az erdei és a remete rigó nyugodt, gazdag, harangzúgáshoz hasonló énekéig;
-a felüdülésre, amit az alvás hoz;
-az otthon egyszerű örömeire - a gyerekek nevetésére és vidám megjegyzéseire, az asztal körül töltött boldog órákra, a férj és feleség szeretetére és megértésére, a hangok harmóniájára, amelyekkel együtt dicsérik Istent.
Urunk mindezzel és még sok minden mással bőkezűen eláraszt,
,,Aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé" (Zsolt 103,4-5).
,,Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!" (Jsir 3,22-23).
,,Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó Felséges!" (Zsolt 92,1).
Elisabeth Elliot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
Címkék: jegyzetfüzetemet, változatosságára, szükségleteinket, elragadtatásáig, felvilágosítást, végigböngésztem, emlékezetemben, teremtményéhez, harangzúgáshoz, irgalmassággal, rendelkezésére, személyiséggel, megjegyzéseire, természetesnek, megfeledkezünk, mechanizmusára, tizennyolcszor, emlékezetében, hajnalcsillag, megmagyarázni, fáradhatatlan, meglátogattam, váltakozására, kegyelmessége, szimfóniájára, bekövetkezett, kiépítésében, szivattyúzza, mennyiségben, kapaszkodott, elmondhassam, szeretetének, öröklődéssel, irgalmassága, önéletrajzot, hőmérséklete, túlcsorduló pohár, hála mindennapi, élete megmutatta, orvosi szolgálat, dohnavuri Közösség, vezetés felelőssége, halálra –, nagyon pici, egyik öreg, külseje miatt, lépcső tetején, szűk priccs, szép tiszta, könyvek fele, kezem ügyében, nagyon nagy, Indiában Amy Carmichael, Every Morning New, Elisabeth Elliot,
|
|
Offline
